A magyar konyha kevés zöldség- és fõzelékfélét használ fel, különösen nyers formában. Azt a néhány salátát, amelyet kedvelünk, legtöbbször úgy készítjük el, hogy értékes anyagaik jelentõs része veszendõbe megy. Leforrázzuk, forró zsírban átforgatjuk, vagy lesózzuk és kicsavarjuk, mielõtt elkészítenénk. Márpedig a saláta üde, friss ízével, szép színével igen alkalmas arra, hogy étkezésünk bevezetõjeként felkeltse, illetve fokozza az étvágyat ... 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
A saláták - elsõsorban nyers változataik - gazdagok C-vitaminban, sok káliumot és magnéziumot találunk bennük. Energia- és zsírtartalmuk általában alacsony, ízesítésüktõl függõen változik. Bõségesen tartalmaznak a rágóizmokat, fogainkat foglalkoztató, az egészséges bélmûködést fenntartó, a jóllakottságérzést fokozó rostokat. Az egészséges táplálkozás egyik alapelve, hogy naponta többször együnk nyers gyümölcsöt vagy zöldségfélét.
A saláták alapanyagai is ezek, amelyeket ízesítve ugyan, de legtöbbször nyersen fogyasztunk. Éppen ezért a saláta több helyet érdemel étkezéseinkben. Ehetünk néhány falatnyit belõle az ebéd, vacsora bevezetõjeként mint elõételt. Kiegészíthetjük a húsételeket nemcsak körettel, hanem salátával is (pl. gyulai sertéskaraj, petrezselymes burgonya, francia fejes saláta). A saláta azonban elõléphet a hús köretévé is (pl. roston sült sertésszelet, paradicsomos gombasaláta). Az alacsony energia- és zsírtartalmú vacsorák sorában pedig az elsõ helyet a maradék fõtt hússal, virslivel, sajttal, fõtt tojással, túróval stb. kiegészített egytálétel saláták foglalják el (pl. frankfurti saláta).
Minden évszakban találunk - viszonylag elérhetõ áron - olyan alapanyagot, amelyet nyersen is fogyaszthatunk. Felfedezhetjük, hogy az eddig meg sem kóstolt zöldségféle (cékla, tök, patisszon, cukkini, zellergumó, paszternák, petrezselyemgyökér, gomba stb.) nyersen is kellemes ízû.
Ahhoz azonban, hogy valóban jó és értékes ételt nyerjünk, érdemes néhány szabályt betartani:
- nyers saláta készítéséhez mindig csak ép, romlatlan alapanyagot válasszunk, mert élvezeti értéke és tápanyagtartalma csak ezeknek teljes;
- alaposan mossuk meg és gondosan tisztítsuk a hozzávalókat, mert hõhatás hiányában a rajtuk lévõ mikroorganizmusok és féregpeték betegséget okozhatnak;
- a tisztított alapanyagot fölöslegesen ne áztassuk, mert értékes vitaminokat és ásványi sókat veszítünk;
- mindent tetszetõsen, de apróra daraboljunk, hogy a páclé mielõbb átjárja;
- a salátákat mindig csak ép zománcú vagy üveg-, porcelán-, illetve mûanyag edényben készítsük, tároljuk, mert a páclé savtartalma oldja a fémeket, hatásukra pedig gyorsabban bomlik a C-vitamin;
- ízesítsünk mértékletesen, az egyéni ízlésnek megfelelõen. A recepteknél megadott fûszerek mennyisége - a só és a cukor kivételével - szabadon változtatható;
- figyeljünk a saláta összeállítási sorrendjére, mert a különféle hozzávalók más és más módon viselkednek a darabolás, a keverés, érlelés során;
- tartsuk be az érlelésre elõírt idõt és tárolási hõmérsékletet, mert ez alapvetõen meghatározza a saláta ízét, élvezeti értékét.
A hagyományos - vízbõl, ecetbõl, cukorból és sóból álló - páclé mellett készíthetünk változatosabb, gazdagabb salátaönteteket. Néhány lehetõség:
a) ecet, olaj, só, feketebors, mustár, reszelt vöröshagyma vagy metélõhagyma;
b) áttört márványsajt, citromlé, olaj, fehérbors, péppé zúzott fokhagyma;
c) ecet, olaj, mustár, finomra vágott ecetes uborka, petrezselyem zöldje, metélõhagyma;
d) kefir, tehéntúró, olaj, só, fehérbors, petrezselyem zöldje vagy kapor;
e) joghurt, apróra vágott kapor, citromlé, bazsalikom, só.
f) Az élelmiszeripar számtalan kész salátaöntetet, illetve por alakú öntetalapot kínál, amelyek nagymértékben egyszerûsítik a salátakészítést.
A hozzávalókat és az arányokat igazítsuk ízlésünkhöz, étvágyunkhoz, s ezzel számtalan variációra teszünk szert. A salátakészítésben kísérletezzünk bátran, sok örömben és elismerésben lesz részünk.