Regényes hangulatokat kelt bennünk az örmény népnév: a Kaukázus és az Ararát mesék ködfelhõivel körülvett bérceit, drága kenetekkel, gyönyörûséges szõnyegekkel, izgató fûszerekkel megrakott karavánokat idézi és különös édességeket, mennyei ízük és tömény zamatuk összhangban van azoknak a dobozoknak és kendõknek pompázatos díszítésével, amelyekben hordozzák õket. De, hogy jön a távoli Örményország és az õ gasztronómiai kultúrájuk ide? 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Otthont kínált a tizenhetedik században sok örmény menekültnek is. Gyergyóban, Csíkban, Tarján és Besztercén telepedtek meg. Nemcsak megbízható kereskedõk, de kiváló mesteremberek és értelmiségiek kerültek ki közülük, akik mindig azonosították magukat az itt élõ népek ügyeivel, miközben hagyományaikat és eredeti kultúrájuk szellemiségét is ápolták. Ezen belül a mi szempontunkból a legérdekesebb az, hogy legtovább, legelevenebben - mind a mai napig - szakácsmûvészetük hagyományait õrizték meg.
Sok örmény családban, ahol már nemzedékek óta nem beszélik az örmény nyelvet, és elhagyták a régi szokásokat még mindig, megõrizték a régi konyhát. Szinte azt mondhatnánk, hogy ez a származástudat egyik - leglényegesebb hordozója lett az erdélyi örmények körében. Ebben persze annak is része volt, hogy Erdély lakói, bármilyen nemzetiségûek is voltak, mindig érdeklõdtek az örmény konyha iránt, kedvelték, becsülték. Egyébként említésre méltó, hogy a régi magyar nemesi konyha a fûszerezés és például a méz változatos felhasználásának módjában némi hasonlóságot mutat az örmény konyhával.
A sokrétû, gazdag kölcsönhatás ténye különben nyilvánvaló: marosvásárhelyi hentesek hajdanában készítettek egy bizonyos édes májast, amit sütve ettek, és amibe a darált hús mellé rizst és mazsolát is tettek. Az örmények a piláfot édesen és mazsolával készítették, valószínûleg örmény mesterektõl lesték el a vásárhelyi hentesek is, kár, hogy ma már kezd feledésbe menni, mert aki csak leírásból és nem tányérból ismeri, képtelen elhinni, hogy mennyire összeilleszthetõk ezek a látszatra összebékíthetetlen ízek.
Erdély-szerte a mai napig sokfelé sütnek-fõznek örményes ízesítésû ételeket. Egyik legjellegzetesebb ezek közül a churut, ez a megdarált petrezselyemzöldbõl, más zöldségek leveleibõl és különleges módon erjesztett aludttejbõl készült szilárd leveskonzerv. Itt érdemes egy pillanatra elidõznünk. Hogy az örmény konyha olyanná vált amilyen, nemcsak az ínyencségnek van szerepe: korántsem. A sok háború, az örökös utazások, az állandó menekülési készenlét, valamint az éghajlati és gazdasági tényezõk is arra tanították meg az örményeket, hogy kis helyre összetömöríthetõ, nagy kalóriaértékû, mégis ízletes és az elkészítés helyén feldúsítható élelmiszereket állítsanak elõ. Innét a nagy hozzáértés a rendkívül kalóriadús anyagok - méz, dió, mák, mandula - feldolgozásában, a sûrített összetett, kompakt ételféleségek felhasználásában.
Tulajdonképpen õk már az õsidõkben feltalálták a modern konzervipart, azonban annyival magasabb rendûen, hogy sem ártalmas konzerválószereket, sem fém- vagy üvegdobozokat nem használtak. A churut végeredményben a leveskocka õse. Nemcsak a tejnek és a zöldnemûeknek, de a húsoknak is eredeti konzerválási módjait ismerték. Híres levesükben, az ángádzsaburban - amely egyfajta shuruttá dúsított húsleves, vagdalt hússal töltött derelyéket, "füleket" fõztek - eredetileg a tölteléket szárított húsporból készítették.
Kevesen gondolnak ma arra, hogy a jellegzetesen közép-európainak tartott diós, mákos patkó-kalács a bejgli, eredetileg az örmények tepsijeiben látta meg a napvilágot - de egy kicsit másképpen. Köri Pálnak, az "Erdélyi lakoma" címû könyvében jó néhány erdélyi örmény étel receptjét találhatjuk. Nevezetesen: Örmény savanyú-káposztaleves, Örmény édesleves, Örmény fülleves, Örmény húsos béles és még sorolhatnám.
Ez a szakácsmûvészet, ha nem is külön világrésze az egyetemes gasztronómiának, de önálló eredeti szubkontinense. Amit például török édességként ismer a világ, azt mind a konstantinápolyi - sztambuli - örmény cukrászok mûhelyében találták fel! A törökméz, halva, bahlava, a sörbetek, vagy ahogy ma mondjuk elegánsan, szorbék, mind-mind örmény eredetûek.
Hogy az örmény szakácsmûvészet szelleme mennyire átjárja az örmények egész életét, arra példaként álljon itt néhány étellel, elkészítéssel kapcsolatos közmondás: "Embertársadat csak akkor ismered meg igazán, ha elfogyasztottál vele hét kemence kenyeret. Beszéddel nem készül el a piláf, vaj és rizs kell hozzá. Mikor étvágyam volt, nem volt piláfom, most van piláfom nincs étvágyam."
Barta László - Algyoihalaszcsarda.hu