Miért vágyódunk a csokoládéra?

A hormonok vagy más sejtszintû jelzések felelnek-e azért a kellemes érzésért, amit sok ember tapasztal édességek, különösen csokoládé fogyasztásakor? A szakemberek erre keresik a választ. Számos kutatás bizonyítja, hogy az édességek ingerlõen hatnak szervezetünkre. A cukortartalmú ételek fogyasztása serkenti az inzulintermelést, amely ahhoz szükséges, hogy a cukor a test minden részébe eljusson, kivéve az agyat és az izmokat. Az agyunk ugyanis képes arra, hogy a glükózt az inzulin jelenléte nélkül is hasznosítsa - írja a NewsMax. Mivel az inzulin meghatározza a szervezetben lévõ többi hormon mûködését is, így közvetlenül és közvetett módon is stimulálja az evést - írja a NewsMax. Nemrég bizonyosodott be, hogy a jóllakottság érzéséért felelõs hormonok, amelyek az evés hatására jelennek meg, nagyban befolyásolják a vágyunkat arra, hogy többet együnk. Ezek a jelek az agyunk éhség, jóllakottság és öröm érzetéért felelõs központjába is továbbítódnak, ez pedig gyakran váltja ki a kedélyhormon, a szerotonin termelõdését az agyban.

Jelenleg is folynak az azt vizsgáló intenzív kutatások, hogy valójában a hormonok vagy más sejtszintû jelzések felelnek-e azért a kellemes érzésért, amit sok ember tapasztal édességek, különösen csokoládé fogyasztásakor. Mindez egyénenként változó lehet: néhány ember kielégülés-érzete nagyobb, mint másoké, a nõk pedig jóval érzékenyebbek ezekre a jelzésekre. Több kutatás is vizsgálja a telítettség és az örömérzetet kiváltó hormonok közötti kapcsolatot, amelynek eredménye jó alapja lehet egy újfajta gyógykezelésnek az elkövetkezendõ 5-10 évben.

Például az endorfin az agyban termelõdik, a közérzetet javítja, míg a szerotonin örömérzetünk legfõbb okozója; ám ez nem jelenti azt, hogy ha minél több van a szervezetünkbe, annál jobb lesz. Tapasztalták ezt azok, akik átéltek már szerotoninszint emelkedést bizonyos gyógyszerek együttes alkalmazása miatt. Felvetõdik az a kérdés is, ha az édességek örömérzetet okoznak, a cukorbetegek miért nem számolnak be kellemesebb érzésekrõl azokhoz képest, akiknek nem magas a vércukorszintjük? Így elképzelhetõ, hogy az ízlelõbimbóink és a szánkban valamilyen módon létrejövõ jelek „tanítják” az agyat azokkal az információkkal, amely a csokoládéfogyasztásból adódik.

hvg