A tojásban igen magas tápértékû fehérjék vannak, melyek az összes esszenciális aminosavat tartalmazzák, ráadásul számos, egyéb élelmiszerekben alig fellelhetõ vitamin, és különféle biológiai folyamatokban nélkülözhetetlen ásványi só is jelentõs mennyiségben, és biológiailag könnyen hasznosítható formában van jelen a tojás különbözõ részeiben. Érdekes, és igen elgondolkodtató, hogy ennek ellenére az 1960-as évek végén egy félreértelmezett összefüggés mégis letaszította a tojást táplálkozástani piedesztáljáról, és mintegy három évtizeden át az elsõ számú népegészségügyi közellenségnek minõsítette. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
1970- ben az amerikai NCEP (National Cholesterol Education Programme) progam indult, igen erõteljes hangsúlyt kapott a táplálékkal bevitt koleszterin csökkentése. Ez idõtájt derült ki, hogy a vér koleszterin-szintjének emelkedése alapvetõ szerepet játszik az érelmeszesedés és a következményes iszkémiás szívbetegség (angina pectoris, szívinfarktus) és más keringési betegségek létrejöttében. Egy szem tojás mintegy 200-220 mg koleszterint tartalmaz, ami alapján ún. koleszterinben gazdag tápanyagnak minõsítették, vagyis kerülendõnek mindenki számára, aki tenni akar valamit saját egészsége érdekében. Igaz, ennek megértéséhez feltétlenül hozzátartozik az amerikai népegészség politikai alapmechanizmus ismerete, melyet õk maguk óvatossági alapelvként a következõképpen fogalmaztak meg: "when information about risk is uncertain, it is prudent to assume the worst", azaz, amikor valamely rizikótényezõre vonatkozó adatok bizonytalanok, akkor járunk el a legkörültekintõbben, ha a legrosszabbat feltételezzük. Nincs is ezzel semmi baj, úgy általában. Csakhogy a táplálékkal elfogyasztott koleszterin és a vérszérum koleszterin szintje, fõleg annak az egészségre káros jellegûvé válása között semmiféle bizonyított összefüggést nem találtak, sem 30 évvel korábban, sem a mai napig.
Médiapuccs a tojás ellen
Ennek ellenére elindult e nemzeti koleszterinellenes program, mely hadat üzent a tojásnak is, pusztán azon az alapon, hogy a tápanyaggal elfogyasztott koleszterin rossz, a tojás koleszterinben gazdag, tehát a tojás rossz, ezért fogyasztását korlátozni kell, de az a legjobb, ha egyenesen kiiktatjuk napi táplálékaink közül. És ha az amerikaiak egyszer nekilátnak valaminek, azt igen komolyan csinálják; ha a cél az, hogy a tojásnak pusztulnia kell, pusztulni is fog. Eszközként meglódult a teljes, igen jól szervezett egészségügyi gépezet, és - ami az európainál sokkal hatékonyabban mûködik odaát - a média, és az azt támogató számos, gyorsan érdekeltté vált gazdasági szereplõ. Gomba-módra szaporodtak el a "koleszterinben szegény" és "koleszterin-mentes" termékek. Ezek tolakodtak elõre a különféle reklámokban. Számszerû adatok születtek, hogy például napi max. 300 mg koleszterin fogyasztható átlagosan. Parázs viták alakultak ki arról, hogy hány tojást szabad enni hetente, havonta, egyszerre, férfinak, nõnek, gyermeknek, idõsnek, stb.. Az ember érezte, hogy valami nem stimmel, hisz az õstáplálékot - amelyre az európai kultúra számos mítosza épül, és a vén kontinens alapvetõ élelmiszere volt több ezer éven át - nem tûntetheti el egy ilyen túlcivilizáltnak tetszõ kampány. "Ab ovo" született számos legenda, ideál, mítikus háború, mint pl. Léda és Zeusz hattyúnászából Heléna és a trójai háború, "ab ovo" tojáson kezdték lakomájukat a rómaiak, sõt számos régi orvosi javaslat a tojást gyógyszerként proponálta (2). Mégis, ekkorát tévedett volna a vén kontinens, csak, mert nem számolt a koleszterinnel, és annak aterogén (érelmeszesedést okozó) hatásával?
A tévhitek terjedése néha gyorsabb, mint az igazságé
Szerencsére, szó sincs róla. Az egész amerikai kampány egy alapvetõ tévedésre épült, tudni illik arra, hogy a táplálékkal bevitt koleszterin lényeges szerepet játszik a szérum koleszterinszintjének alakulásában. Természetesen kiderült, hogy ez távolról sem igaz, de közben eltelt három évtized, ami alatt a fogyasztókat elérõ valamennyi kommunikációs csatornából dõlt a koleszterinellenesség, közte a tojással szembeni propaganda. Ezek után igen nehéz a széles tömegeket meggyõzni arról, hogy mindaz, amit 30 éven át hallottak, teljesen megalapozatlan, félrecsúszott axiómára épül, melyet az élelmiszeripar és a média meglovagolt. Ráadásul, a különféle termékek csomagolásain feltehetõen még évtizedekig ott hivalkodik a "koleszterin szegény" és "koleszterin-mentes" felirat, ami önmagában rendben van, de a hozzáadódott média kampány tükrében népbutításnak tûnik.
Erõfeszítések a tojás védelmében
Nemrégiben jelent meg egy kiváló összegzés Donald J. McNamara tollából, melyben 40 év kutatásait összegzõ, 166 klinikai tanulmányból merített adatokat (3). Ezen tanulmányok alapján világossá vált, hogy a koleszterin bevitellel igen laza összefüggést mutat a szérum-koleszterinszint alakulása, és semmilyen összefüggést nem lehet megállapítani a tojás fogyasztás drámai csökkentése és a koszorúsér betegség kockázatának várt csökkenése között. Az elvégzett vizsgálatok közül kiemelkedik az a tanulmány, melyet 117.000 nõvér és egészségügyi szakdolgozó bevonásával végeztek 14 éves után-követéses protokoll szerint, ahol kiderült, hogy a koszorúér betegség relatív kockázata nem különbözik azoknál, akik kevesebb, mint heti egy, illetve naponta több tojást fogyasztanak (4). Ma már egyértelmûen kimondható, hogy a tojásnak nincs ún. koleszterin-bûne, de kimondható az is, hogy a tojásban nincsenek az egészségre káros anyagok. A lényeg, hogy 30 évnek kellett eltelnie, hogy prospektív, megfelelõen kontrollált klinikai vizsgálatok során a tojás ártatlansága bizonyítást nyerjen.
hazipatika