A szervezetünkbe bevitt anyagok megszabadíthatnak székrekedéstõl, mégpedig úgy, hogy közben nem kell gyógyszert szednünk. Elég csak savanyú tejterméket fogyasztanunk, hiszen az garantáltan tartalmazza a szervezet egészséges mûködéséhez szükséges ásványi anyagokat, vitaminokat és az úgynevezett „barátságos baktériumokat". Az emberiség legõsibb táplálékai közé tartoznak az úgynevezett savanyú tejkészítmények, ugyanis a tejelõ állatok - bivaly, juh, kecske, tehén stb. - háziasítása majd’ nyolcezer éves. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Ahány égtáj, annyi féle és fajta tejterméket készítettek: a magas hõmérséklet a joghurt „gyártásának” kedvezett, mert azok a baktériumkultúrák, amelyekkel a joghurtot elõállítják 42-45 Celsius fokon szaporodnak. E termékekben több a savanyú tejcukorból képzõdött tejsav.
Az aludttejet alvasztó tejsavbaktériumok kevesebb savat termelnek és a folyamat lassabb, mint a joghurtot erjesztõ baktériumoké Középhõmérsékleten - 18-30 Celsius fokon – szaporodnak. Ennek megfelelõen Európa nyugati és északi részein lelhetõk fel elsõsorban. Nem véletlen, hogy Dániában és Izlandon óriási a tradíciója a változatos natúr gyümölcsökkel - kék és piros áfonyával, szõlõvel, ribizlivel, szilvával, barackkal – ízesített aludttejeknek. Ugyanilyen hõmérsékleten „gyártják” tejsavas és alkoholos erjesztéssel a nálunk kedvelt kefirt, illetve mifelénk jobbára csak hallomásból ismert kumiszt.
Noha a joghurt a legértékesebb táplálékaink egyike, mégis kevesen tudják, valójában mi is az, mit tartalmaz. Már az ókorban fogyasztották a legkülönbözõbb kultúrák népei. Nem is egy kelet-európai nyelvben a „joghurt" az „élet" szinonimája volt.
Egy legenda szerint az Úr küldte el angyalával Ábrahámnak e nemes étek titkos receptjét, így nincs mit csodálkozni azon, hogy a patriarcha 175 esztendõs kort élt meg. A fehér italt Dzsingisz Kán lovasaival is „összekötötték”, mondván hódításaik útvonalán, ha magukat nem is, de a joghurtot szerte a világon megszerettették.
Nyugat-Európában a XVI. században, I. Ferenc francia király bélproblémáktól szenvedett. Udvari orvosai sok mindennel próbálkoztak – hiába. A török szultán segített uralkodó társának, egy birkacsordával küldte orvosát a francia udvarba. Így jutott el a joghurt az európai legfelsõbb körökbe. A király halála után majd félezer évre feledésbe merült, mígnem újból felfedezték a különleges italt.
A XX. század elején Párizsban, a Pasteur Intézetben dolgozó orosz biológus, Ilja Mecsnikov, a joghurtban található baktériumokkal kísérletezett. Azt kutatta, hogy az ember élettartamának meghosszabbításához mivel járulhatnak hozzá ezek a baktériumok. Úgy gondolta ugyanis, hogy a bélben található baktériumok által megrohasztott ételmaradékok mérgezõ anyagokat termelnek, s ezek lassan ugyan, de igenis „mérgezik” az embert. A Kaukázusi hegyek lakói hosszú életûek, állítólag azért, mert a joghurt baktériumaiból erõt, egészséget merítenek. Mecsnikovot kutatásai igazolták: bebizonyította, hogy a joghurtban élõ kultúrák rendszeres fogyasztása hasznos az emberi szervezet számára. A „jó” baktériumok harcolnak a „rosszal”, megakadályozzák a bélben a toxikus anyagokat gyártó baktériumok elszaporodását. Ilja Mecsnikovot felfedezéséért 1908-ban Nobel-díjjal „jutalmazták”.
1950-60 táján lett népszerû a joghurt fogyasztása, mára pedig a világ népességének több mint 30 százaléka rendszeres joghurtivóvá vált. A földkerekség lakói között évente csaknem két kilogramm az egy fõre jutó joghurtfogyasztás.
Magyarországon csak az élõ, grammonként legalább 10 millió baktériumot tartalmazó kultúrával készített joghurt a joghurt. E kultúrák különleges élõ mikroorganizmusokat tartalmaznak. Éppen az élõ és aktív kultúrák miatt az igazi joghurt hûtve jó, viszont túl sokáig nem tartható el.