Tél végére mindenki ráun az almára, narancsra, fekete retekre, a távolról érkezõ friss gyümölcsök, zöldségek nagy része pedig vízízû vagy drága. Ilyenkor jó elõvarázsolni a fagyasztóból vagy a befõttesüvegbõl a hiányzó ízeket - kérdés, hogy az ízek mellett mennyi vitamin õrzõdött meg ezekben a termékekben? A felpúposodott konzervet mindig ki kell dobni! A gyümölcsök, zöldségek legértékesebb tápanyagai közé tartoznak a vitaminok, ám ezekhez csak akkor juthatunk hozzá hiánytalanul, ha a gyümölcsöt-zöldséget leszedés után azonnal, hámozás és darabolás nélkül, nyersen megesszük. 
Adó 1% felajánlással a Bohócdoktorokért! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18472273-1-06
Az 1800-as évek elején kidolgozott konzervdobozos eljárás lényege ugyanaz, mint az otthoni befõttkészítésé: a nyersanyagot és ízesített felöntõlevet tartalmazó tartályt hermetikusan lezárják és felhevítik. A befõttet tehát üvegestõl fõzik, amit vizes dunsztolásnak is neveznek (száraz dunsztolásról akkor beszélünk, ha a már megfõtt terméket, például lekvárt hagyják lezárt üvegben, lassan kihûlni).
A hõ tönkreteszi a növényi enzimeket, és elpusztítja a káros mikrobákat, a szoros elzártság pedig megelõzi, hogy újabb mikrobák jussanak a termékbe. Ezután a konzervet már szobahõmérsékleten is lehet tartani. Gyümölcsök esetében az érzékeny C-vitaminnak és folsavnak legalább a fele elvész a konzerválás során, míg az A-vitamin-tartalomnak 75, egyes B-vitaminoknak akár 100 százaléka is megõrzõdhet. Bár a vízoldékony vitaminok egy része beleoldódhat a befõtt levébe, azt is érdemes figyelembe venni, hogy a felöntõlé nagyon sok cukrot tartalmazhat, ezért nem egészséges sokat fogyasztani belõle. Zöldségek esetében ennél jóval nagyobb lehet a vitaminveszteség, ugyanis ezeket általában nagyobb hõfokon kell kezelni.